Elbukott a DAA? Normál teszto koncentrációnál nincs igazolt tesztoszteron-emelő hatás!
Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb kiegészítője a természetes és kockázatmentes teszto-szint emelést ígérő D-amino kiegészítő, a DAA. Erről azt kell tudnunk, hogy az emberi szervezet fehérjéi kizárólag L-aminosavakból állnak, D-aminosavak főként a baktériumok sejtfalában, illetve egyesek tokjában találhatóak meg, D-aminosavak azonban táplálékainkban is előfordulnak.
A D-aminosavak ugyan élelmiszereinkben természetes eredetűek is lehetnek ám a tartós lúgos és hőkezelés, hidrolízis szintjüket ritkán extrém mértékben is megemelheti az élelmiszerekben, így akár csecsemőtápszerekben vagy fogyókúrás (testtömegcsökkentő) diétában felhasználható készítményekben. Ezen vegyületeket képesek vagyunk lebontani, ám ennek mértéke korlátozott. Az eredmény a állatokban a növekedés visszamaradása, vesetoxicitás is lehet. Doppingcélú alkalmazásuk sem zárható ki: a karboxipeptidáz-A gátlása opioid vegyületek lebontását blokkolhatja az agyban és a gerincvelőben (fájdalomérzet manipulálása).
Ahogyan azt a Teljesítményfokozó sporttáplálkozás kötetben már 2012-ben megírtuk, a D-aminosavak teljesítményfokozást célzó alkalmazásának lehetősége mellett szól a D-aszparaginsav tesztoszteronszintre gyakorolt befolyása is, ez azonban FELTEHETŐEN NEM ERGOGÉN (= NEM TELJESÍTMÉNYFOKOZÓ) HATÁSÚ.
Ennek egyszerű magyarázata, hogy - mint azt az anabolikus androgén szteroidok kutatásaiból tudjuk - a tesztoszteron szintjének emelése csak az élettaninál jóval magasabb szintnél válthatna ki ilyen hatást. A könyvben leírtak szerint a kognitív funkciókra, emlékek raktározására állatkísérletek adatai alapján kedvezően hathat, biztonságos alkalmazási protokollja ellenben még pontosan NEM feltárt.
A miosztatinblokkolókat leleplező és számos sporttáplálkozási könyv szerzőjeként ismert Darryn S. Willoughby ismét belenyúlt a forróba: ezúttal a DAA (D-aszparaginsav ) hatásosságának témáját szemelte ki.
A DAA a D-Aspartic Acid, azaz a D-aszpartát rövidítése (reklámanyagban így szerepel, helyesen: D-aszparaginsav). Az aszparaginsav egy aminosav. Az aszparaginsav normálisan a legtöbb fehérjében előfordul, azonban nem D-aszparaginsav, hanem L-aszparaginsav formájában. A DAA korábbi, alacsony tesztoszteronszintű embereken végzett vizsgálatok alapján a tesztoszteron szintézis hármas tengelyének mindhárom szintjére pozitív hatással van: fokozza mind a GnRH, az LH és a tesztoszteron termelést is. Amint azt több helyen olvashatjuk a herékben az LH hatására fokozódik a Leydig-sejtek tesztoszteron termelése, a DAA pedig állítólag segíti a herék koleszterin felvételét és a koleszterin tesztoszteronná alakulását. A DAA tehát nemcsak serkenti a herék tesztoszteron termelését, de néhány eredmény alapján fokozza a herék "alapanyag ellátását is".
Darryn S. Willoughby és Brian Leutholtz most 28 edzett embert (megfelelően kontrollált módon) vizsgálva napi 3 g DAA és rezisztencia edzés (heti 4 edzés) kombinációját alkalmazva úgy találták, hogy a normál felső sávjában lévő tesztoszteron-szinttel rendelkező sportolóknál (alanyok) a kiegészítés NEM változtatott számottevően a tesztoszteron (szabad és kötött) vagy az LH, GnRH, ösztradiol szintjén! A DAA nem változtatott a tesztoszteron szintjén még 20-30%-ot sem! A két csoport eredményei között egészen apró az eltérés. A vázizomzatra sem volt kimutatható semmilyen hatás. A kutatás ennél izgalmasabb kérdéseket is feszeget a hatásmechanizmus tekintetében, ennek részletezését azonban itt mellőznénk. Az egyetlen dolog ami a kutatás ellen szól - a kutatók véleménye szerint - az a résztvevők kis száma.
Jelenleg azt mondhatjuk, hogy a DAA hatásossága normál, eddig biztonságosnak talált dózisok alkalmazása mellett legfeljebb az eleve alacsony férfihormon-szinttel rendelkező férfiaknak lehet valamennyire hatásos.
Forrás:
Willoughby DS, Leutholtz B. d-Aspartic acid supplementation combined with 28 days of heavy resistance training has no effect on body composition, muscle strength, and serum hormones associated with the hypothalamo-pituitary-gonadal axis in resistance-trained men. Nutrition Research, http://dx.doi.org/10.1016/j.nutres.2013.07.010
Utolsó kommentek