"A magaslati terhelés a magasságtól függően eltérő mértékben veszi igénybe szervezetünket. A magasság az alábbi kategóriákba sorolható be:
• nagy magasság (1500–3500 m)
• nagyon nagy magasság (3500–5500 m)
• extrém magasság (5500 m felett)
Az intermittáló hypoxia, magaslati élet vagy edzés egyik fő célja a vér oxigénszállító képességének növelése, a haemopoeticus rendszer adaptációja ..... . Szimulálására hypoxisátrak is alkalmazhatóak. Több variációja létezik, így például a live-high (2500 m) train-low (1250 m) módszer (LHTL): a tréning intenzitása megmarad az oxigénben szegényebb környezet vérképzést fokozó hatása mellett; magasban élni és felváltva magasban, illetve alacsony tengerszint feletti magasságban edzeni (LHTLHi); magasban élni és edzeni (LHTH). A módszer még ma is kissé ellentmondásos..... A magaslati edzés során ritkán léphetnek fel ezzel összefüggő egészségügyi problémák, mivel ezek jellemzően 2500 m-ről 3000 m felé közeledve válnak gyakoribbá. 5500 m felett az intestinalis permeabilitás (áteresztőképesség) is nőhet (enyhe endotoxaemia, lásd: probiotikumok), és felszívódási zavar (malabsorptio) is jelentkezhet...
Állóképességi sportolók magaslati edzése, illetve alpinista hegymászás során is számolni kell a lehűlés lehetőségével, ebben az esetben probléma lehet az étvágy csökkenése is (anorexia), mivel 10–50 %-os visszaesés is előfordulhat az elfogyasztott étel és ital mennyiségében az evés-ivás erőltetésének hiányában. Extrém hidegben a terhelés során a verejtékezés megegyezhet a forró és magas páratartalmú környezetben tapasztalható verejtékezéssel, így a folyadékpótlás szerepe ekkor is nagy – a légzéssel veszített víz mennyisége is igen magas lehet, csakúgy, mint a vizelettel elvesztetté. ...
Magassági betegségek vagy „hegyi betegségek”
A tengerszint felett 2500 méterrel a levegő oxigéntartalma jelentős mértékben csökken, 2500 m-es és ezt meghaladó magasságokban pedig a kielégítő oxigénellátottság érdekében az arteriolák tágulnak, tachycardia, folyadék-visszatartás (...) alakul ki, nő a keringési perctérfogat. A változásokat – különösen ha nem áll elegendő idő rendelkezésre az alkalmazkodáshoz – keringési zavar követheti, tüdőödemát és agyödemát előidézve, a folyamat vége legrosszabb esetben a halál (felmerülő problémák: acute mountain sickness [AMS], high-altitude cerebral edema [HACE], high-altitude pulmonary edema [HAPE]). Kialakulásukra való fogékonyságban genetikai tényezőknek – .... – is szerepet tulajdonítanak (....), ám ez a hipotézis ma még nem teljesen igazolt.
Az AMS tünetei a fejfájás, étvágytalanság, hányinger, álmatlanság, kimerültség, folyadék-visszatartás, közepesen súlyos esetekben agyi ödema is kimutatható (az agy megduzzad, a zárt koponyán belül ez életveszélyes), a kórkép HACE-be is átmehet. Megelőzésre, illetve kezelésre a fokozatos alkalmazkodás (elegendő idő az akklimatizációra [....], lassú emelkedés, visszatérés alacsonyabb magasságra, oxigénbelélegeztetés) alkalmas ...
A HACE és HAPE agresszív orvosi ellátást igényel, míg az AMS tünetei enyhíthetőek és átvészelhetőek kevésbé drasztikus beavatkozás mellett."
Szöveg forrása: Teljesítményfokozó sporttáplálkozás
Kép forrása:http://himaladventure.com/userfiles/image/k2pic.jpeg
Azt emelném ki eltűnt hegymászóink kapcsán, hogy egyikük SOHA nem járt még extrém magasság, tehát 5500 m felett! Ha igazak a netes adatok, akkor nulla tapasztalata volt arról, miként reagál a szervezete, idegrendszere ilyen körülmények között! ("az Alpok összes, mind a 82, négyezres csúcsát megjárta már")
Utolsó kommentek