"A sport kezdetétől fogva a teljesítményről és ennek fokozásáról, már-már emberfeletti erőfeszítésekre és eredményekre képes hősök (heros) születéséről szól, és természetesen az egyetlen célról, a győzelemről. Ahogyan a béta-receptor-blokkolókat teljesítményjavításra alkalmazó professzionális zenészeket sem tekinti értő közönségük csalónak, a sérüléseiből anabolicus farmakonok vagy étrend-kiegészítők segítségével gyorsabban felépülő sportoló megbélyegzése sem volna törvényszerű. Erdős Pál koffein- és amfetaminhasználatát sem ítélték el sem kollégái, sem a társadalom, noha ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a 20. század egyik legkiemelkedőbb matematikusa lehessen.
Az értékek átértékelésének mindig adott a lehetősége és gyakran a szükségessége is: ahogyan Pierre de Coubertinnek a női nemről, sporttevékenységükről alkotott kirekesztő nézetei idővel átértékelődtek, és napjainkban az emberi rasszok alá-fölé rendeltségéről alkotott (élete során folyamatosan változó), mai szemmel sokszor rasszistának mondható véleményét is kritikával szemléljük, úgy a sport, olimpiai mozgalom ma magától értetődőnek vett alapelveire sem szükséges kőbe vésett szabályként tekintenünk."
(Szakirodalmi forrásokkal lásd Teljesítményfokozó sporttáplálkozás kötetben
)
A modern olimpiai mozgalom szelleme indulásakor a nők, színesbőrűek, nem keresztények kirekesztéséről szólt. Megtévesztés, amikor intézmények a sport és olimpiai mozgalom szellemére, mint egyetemes, szilárd értékre hivatkoznak véleményük ismertetésekor. A nők, buddhisták, zsidók, őslakók kirekesztése, a fehér keresztény felsőbbrendűség eszméje ma már szalonképtelen az olimpiai mozgalomban. A teljesítménynövelés kérdésének meg- és elítéléséről is mi, a társadalom döntünk majd az elkövetkezendő években. Nem a NOB [International Olympic Committee (IOC)] vagy a WADA (World Anti-Doping Agency), vagy a Magyar Antidopping Csoport. Az értékeinket, a sport szellemét mi határozzuk meg. Kérdezni, gondolkodni, szólni emberi jog.
Utolsó kommentek